Imádom a gyerekeimet, azt az ŐSZINTESÉGET, amivel rendelkeznek. A fényképezőgépemen keresztül is mindig ezeket a pillanatokat keresem. Szülőként pontosan tudom, milyen gyorsan elszaladnak a hétköznapok. Egy mosoly, egy ölelés, egy huncut összekacsintás, ...minden egy szempillantás. Én is átéltem ezt és azt is, hogy milyen jó visszanézni egy képre, ami emlékeztet arra, milyen is volt akkor.
Hiszek abban, hogy nem feltétlenül a tökéletes pillanatokat kell megőrizni, hanem azokat, amik valódiak. Amikben ott vagytok Ti, úgy, ahogy vagytok. Nevetve, összebújva, kicsit fáradtan, de annál szerethetőbben. Mert ezekből lesznek később az igazán értékes emlékek.
Az alkotás világéletemben az önkifejezésem része volt. Rajztagozatosként, művészeti vonalon tanultam meg igazán figyelni a részletekre. Sokáig kerestem az utamat, azt, hogy miben tudok igazán szenvedélyesen alkotni.
A fotózásban találtam meg azt, ami igazán én vagyok. Azt az eszközt, amin keresztül történeteket tudok mesélni. Érzéseket. Kapcsolódásokat. Olyan pillanatokat, amik talán akkor még hétköznapinak tűnnek, de később felbecsülhetetlen értékűek lesznek.
"Számomra a fotózás nem csak egy „kattintás”. Inkább jelenlét. Figyelem. És az a vágy, hogy valami maradandót adjak nektek."